LEVELEK STÖRR KAPITÁNYNAK

Störr hajdani gépészének "elfajzott" unokája levelekben számol be a Kapitánynak korábbi sikerületlen házasságairól, és tanácsát kéri, miként óvhatná meg a mostani, immár negyediket. Viszonylag "vén fejjel", ötvenöt évesen vált el utoljára, és kötött új házasságot egy elvált asszonnyal, aki egy hatéves kislány hozott magával. "Mindkettőnk múltja kísér és kísért bennünket, régi kedveseink egymást ölelik nászunkban, és ez igen zavar engem" - írja. – Mit tegyek, hogy ez ne így legyen?" Úgy tűnik, a Kapitány válaszol neki, noha e válaszok tartalmáról csak az Unoka újabb és újabb leveleiből értesülünk. "Minden nő egyforma, vagy csak mi nem változunk, ezért esünk ugyanazokba a csapdákba újra és újra? Segítsen, Kapitány, hiszen Maga nem csak az óceánt ismeri, de nőket is, mégpedig alaposan!"
        Az Unoka csak kedvtelésből hajózik időnként, bár apjától örökölte a vizek iránti felülírhatatlan vonzalmát. Fiatalon elvégezte a folyami matrózok tanfolyamát, de egy dunai kotróhajón töltött néhány napos szolgálat után felhagyott a matróz élettel. Vitorlázott a Balatonon, az Adrián és az Atlanti Óceánon, tisztában van a hajózás szépségeivel és veszélyeivel, a vízen ügyesen navigál, de az "élet tengerén" könnyen véti el az utat a Szküllák és Karübdiszek között. Azt reméli, a Kapitány tanácsai segítik majd révbe érni.
        "De hát van-e rév? Van-e megérkezés? Vagy csak ideiglenes kikötők vannak, ahol újabb és újabb nőket tesz boldogtalanná az ember?"
        Lélek és erotika. Család, hivatás, tenger.